Cserepes Panni - a Trigatu alapítója, kortárs indiai tánc tanító, alkotó, szervező
1976.05.02. Budapest

Mozgékony gyerekként már korán komolyan foglalkoztam sportokkal, atlétika, kézilabda, síelés, gyors korcsolya, jéglabda, shotokan karate. Kamasz koromban kezdtem a táncok iránt érdeklődni, anyukámmal dél-szláv táncházba jártunk és elvégeztem pár intenzív tánc tanfolyamot (flamenco, step, jazz balett). Apukám találta meg Somi Panni hirdetését, melyen az állt, hogy klasszikus indiai tánc tanfolyamot indít. Ő volt az első az országban, akkor még nem volt népszerű a hastánc, vagy a jóga. 16-35 éves koromig rendszeresen jártam az óráira, rövidebb, hosszabb kihagyásokkal, összességében kb. 10 évig tanultam Bharata Natyamot tőle. Ez alatt az idő alatt elvégeztem a gimnáziumot és a Szellemkép Szabadiskolát, art videó szakon. Utána az időm nagyobb részében zenéléssel foglalkoztam, több zenekarban közreműködtem énekkel és különböző hangszeren, illetve zenét írtam. Pupilla nevű elektronikus tánczenei formációmmal bejártuk Európát, játszottunk különböző underground helyeken, fesztiválokon. Mindeközben másokkal kulturális csoportot (Cökxpon Ambient Társaság) alapítottunk és fesztiválszervezésből, saját kultúrkocsma működtetésből éltem. 2010-ben kezdtem el indiai táncot tanítani, először rokonokat, barátokat, majd 2013-ban megalapítottam a Tri Gatu táncstúdiót. Célom a tanítással először a saját táncbeli formavilágom kutatása és fejlesztése, az alkotás, a kreativitás megélése, a testtudat fejlesztése, a kitörni vágyó mondani való kifejezése volt. Ennek érdekében haladó tanítványaimmal tánccsoportot is alapítottam. Közben fontossá vált az is, hogy másoknak is átadjam a tudást, élményt, lehetőséget, hogy együtt megnyissunk egy csatornát, ahol az energiák szabadon áramolhatnak, ahol közvetlen kapcsolat születik belső önmagunkkal, testünket, szellemünket épségben, egészségben, éberen tartva. A tanítás mellett, a mai napig képzem magam újabb és újabb mozgás stílusokat tanulva, mint odissi, kathak, rajasthani indiai-, kortárs tánc, jóga, kalaripayattu indiai és más harc művészetek. Fontosnak tartom a folyamatos nyitást az újabb dolgok felé, hogy azokból merítve más, izgalmas formákat, érzéseket hívjak életre, hogy aztán együtt azok hatása alá kerüljünk és másoknak is megmutassuk ezt. Célom az indiai és az európai tánc stílusok összeolvasztása, hogy az indiai kultúra a hétköznapi európai emberhez, és a fiatalokhoz is eljusson érthető és hozzáférhető formában. 2016.04.10. 

pa

 

Komáromi  Alexandra 

 

A táncos és mozgás kultúrához köthető szenvedélyem immáron 20 éves múltra tekint vissza. Az első tánchoz fűződő emlékem a Jászfényszarui Általános Iskolához kapcsolható, aminek köszönhetően 5 év tapasztalatot és gyönyörű emlékeket szereztem az Iglice Néptáncegyüttesben. A későbbiekben más mozgásformák megismerésének szenteltem a figyelmem ( balett, latin-amerikai táncok, modern, hip hop, ír sztepp stb.) Számos rendezvény és fesztivál fellépője voltam, az Experidance Társulat életébe is bepillantást nyerhettem. A keleti kultúrák táncai 2014-ben kezdtek el foglalkoztatni, így kerültem a Trigatu tánccsoporthoz Bharatanatyamot tanulni és emellett egy másik, ugyan csak indiai tánccal bővült a jelenem, az észak indiai Kathakkal. Célom, nem csak a tánc gyakorlati és elméleti részeinek elsajátítása, hanem ezen felül maga a kultúra és a nyelv mélyebb megértése.

A tánc számomra nem csak egyfajta mozgás, hanem a tiszta nőiesség és a mély érzelmek kifejezése, megformálása. „

 

Ali

Szabó Tímea

Úgy gondolom, elengedhetetlen az ember életében, hogy kifejezésre juttassa belső megnyilvánulásait, legyen ez zenélés, festés vagy a tánc.
Klasszikus balettet tanultam az általános iskolai évek alatt, majd lassan áttértem a latin társastáncok elsajátítására. Az egyetemi évek alatt elém is a nyugati világ „misztikus keletje” hozta a bharatanátjamot. Még az elején disszonáns volt a test tartása és lépései, mely rengeteg pontjában eltér az európai táncművészettől – például a test súlypontjának helyezése, a lábak és a talaj érintkezései, apróbb gesztusok és mimika, de legfőbbképpen a pontos pillantások -, mert ez mély összpontosítást igényel. Ám megéri az erőbefektetést, fokról-fokra eltanulható ez a jelrendszer. Elgondolkodtató, miképpen lesz egy magas fokú szakrális előadásból párszáz év alatt, egészen átértékelődött formában megjeleníthető szabad táncforma. Célom, hogy a klasszikus elemeket autentikus előadásban tudjam bemutatni, a modern fúziós darabokba pedig még több kreativitást és kidolgozottságot vigyek.

 

Tim

 

Dulics Éva

Táncolni gyerekkoromban kezdtem el, akkor még természetesen szüleim választása volt ez. Egy szerbiai kisvárosban nőttem fel, ahol szerencsére a kultúra, a nehéz körülmények ellenére is, fontos helyet foglalt el. Zsuzsa néni, aki a helyi iskola tanára és a tánc szerelmese volt, egy országos szinten elismert tánciskolát hozott létre, ahova rendszeresen nemzetközileg kitűnő táncosokat, tanárokat hívott meg, hogy velük fejlesszük magunkat. Így lettem 8 éves koromra versenytáncos és Zsuzsa néni fiával országos második standard táncokban. 
A háború csak az otthoni életünket szakította meg, de a tánc iránti szerelmemet nem. Budapestre költözve folytattam a latin-amerikai és standard táncos pályafutásom. Érettebben a tánc művészi értékét kezdtem el keresni, így a sportszerű tevékenységnek vége lett, helyette viszont új kapuk nyíltak meg. A kortárstánc élvezője lettem, gyakorlatban pedig a keleti kultúrákhoz közeledve törzsi hastáncot, majd indiai bharatanatyamot kezdtem el űzni. 

Dul