Ez a blog már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott bennünk, de hát ismeritek Ti is az élet áramlását - akkor lehet elindítani valamit, ha a feltételek összeállnak. Most teszünk is azért, hogy összeálljanak a feltételek. Az élet tele van ehhez hasonló paradoxonokkal. :)

Tehát első körben szeretnék mindenkit buzdítani arra, hogy figyelje meg, mi rejtőzik benne. Milyen vágyak, milyen késztetések lappanganak Benned, kedves olvasó? Szeretnéd a testedet egy olyan tudatos eszközzé alakítani, mely segít jobbá tenni saját életed? Szeretnéd az összpontosításod egy olyan szintre emelni, hogy az az életed minden területén hasznodra váljék? Ki ne szeretné? :) Ám sokunkat meggátol valami - talán a halogatás, talán a félelem számtalan dologtól... Ám ha elkezded áttörni gátlásaidat, hihetetlen felemelő érzésben lesz részed. Olyan dolgokat tanulhatsz meg, amelyeket eddig talán elutasítottál, kétkedve vagy távolságtartóan figyeltél. Semmi értékessel nem volna szabad így tennünk, hanem inkább belevágni valami olyanba, amit eddig még nem tapasztaltunk. Nem gondoltam volna én sem, hogy "felnőtt" létemre egy egészen új mozgásformát fogok ilyen intenzíven tanulni, mint az indiai bharatanátjamot. Sok mindent hozunk a gyermekkorunkból. Alapvetően olyanná is alakul személyiségünk, amilyennek megalapozódott gyermekként, ifjúként. Ám sosem késő új dolgokba fogni, mert mindaz, amit megtapasztalunk, pláne amiben örömünket leljük, szélesíti látókörünket, színesíti személyiségünket.

Régebben voltak példaképeink, igaz? Énekesek, színészek, művészek, de sokszor karakterek filmekben vagy mesékben. Én még most, fitala felnőttként is el-elgondolkozom azon, vajon mennyire nőttem fel hozzájuk. A valódi személyekről rendre kiderül, hogy "ők is csak emberek", s ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint én magam. Ám egy történet-béli karakter mindig transzcendens marad kicsit, mert egyes tulajdonságait mímeljük - kérdés, ki tudtad-e már fejleszteni ezeket a képességeket. Ennek a fonalát bármikor felveheti az ember. Nekem még hiányzik a harcművészetekben való jártasság, de az indiai kultúrában és annak táncában való elmélyedés egy új jártasságot ad a testem és elmém feletti uralomban, s mindezek kibontakoztatásában is egyszerre.

Az élet egy játék. Amit annál kifinomultabban és könnyedebben fogsz tudni játszani, minél több dologhoz értesz, s minél több dologban vagy képes megtalálni az örömöt. Ezzel a bölcsen hangzó aforizmával tudnám zárni a mai lelkifröccsöt. De ne izguljatok, nem komolykodok állandóan ennyit, csak frappánsnak éreztem az első bejegyzést valami hatásossal kezdeni. :D Az a koncepcióm, hogy elétek tárom mindazon múltbéli "trigatus" eseményt, mely összekovácsolta a csapatot - fesztiválok, fellépések, s a mindennapi életünk bolondozásai, kihívásai.

Subham astu! A legjobbakat!

Timi